Van valami amiről írnom kellene, csak valahogy ezt soha senkivel nem osztom meg, mert erről senki se beszél szívesen....
Nem tudom, de azt hiszem itt az ideje, hogy beolvassak a mamának... nem érdekel már a családi béke....betelt a pohár.... tudod elegem van abból, hogy olyankor jók vagyunk ha kell valami vagy valamit megkel csinálni, de közben mindenkinek szid minket a hátunk mögött.... bezzeg a lánya az a mindene aki munkanélküli otthon ül és alkoholista és eszébe se jut átjönni segíteni az anyjának.... de most hogy elromlott a bojlere az anyucika segít neki és apuval megveteti mert ugye van neki kedvezménye... és ha, jó ne legyen, de ha lesz az örökség tartani fogja a markát, ő az aki soha se jön át, nem segít, nem ő ápolja ha beteg, nem ő visz kórházba és még sorolhatnám.... így is múltkor már a mama mondta, hogy elvileg enyém lesz a ház, és majd a Jutka, hogy lesz kifizetve, vagy havonta fizessek neki...
Na jó mindegy.... végül is nem ez volt a tegnapi nap lényeg, de a mamával függ össze ami tegnap kirobbantotta a veszekedést...
Apa tegnap szabadnapos volt és átment hozzá....ilyenkor megkínálja, pedig ha ott vagyok mindig mondom neki, hogy ne adjon, mert gyógyszereket szed ( fájdalomcsillapítót és vérhigitott a lábai miatt és mellette vérnyomáscsökkentőt) és elég ha otthon megissza a kis napi borát..... és ezek mellette mindig uszítja őt az anya ellen...
Szóval tegnap este mikor hazaértem, odaadtam az apunak az újságokat, mert mindig elolvassa, de tegnap elvette és visszabaszta az asztalra, hogy most mit csináljon vele.... akkor már tudtam, hogy veszekedés volt..
Anyuval kiültem a konyhába beszélgetni és kijött az apa és olyan dolgokat mondott az anyunak, hogy az már nekem fájt.... betelt a pohár és beolvastam neki.... olyan dolgot vágtam a fejéhez amit bánok mert tudom, hogy fáj neki, de minden kijött, amúgy is ingerült voltam mikor már hazaértem, de az már más tészta ( azért zárójelesenazt is elmesélem... láttam, hogy valaki feltett egy új képet ami alá írtam, 20 perc elteltével valaki szintúgy válaszolt rá, amivel átfogalmazva csak azt akarta közölni, hogy a képet felrakó egyénnek már ő hozzá van köze,és jó lenne ha ezt felfognám, így úgy láttam a legjobbnak, hogy kitöröltem a hozászolásomat és a kép lájkolását is visszavontam... röviden ez ennyi)
Visszatérve a veszekedésre..... igen összevesztem az apámmal, közben anya csitított, hogy hagyjam és a bátyám húzott el, hogy menjek be.... közben láttam, hogy apa szeme könnyes... fájt neki, hogy azt mondtam.... később kijött és mondta, hogy már én is ellene fordultam.... nem, nem fordultam ellene, mert szeretem és ők a mindeneim, csak azt nem szeretem, ha veszekednek és más befolyása miatt olyan dolgokat vág a másik fejéhez amit soha a büdös életbe nem mondana...
Az éjjel nem sokat aludtam.... 3-tól fent vagyok és a szemeim egy picikét duzzadtak a sírástól, mind aki az egész éjszakát átmúlatta volna....
Reggel felkeltem és 7-kor inkább eljöttem otthonról.... nem bírtam otthon maradni..este azt hiszem beszélnem kell vele és bocsánatot kérni....
Röviden ennyi.....
Nem tudom, de néha azt érzem, hogy te a panasz füzetem, naplóm vagy.... ha az eddigieket visszaolvasom, nincs olyan bejegyzés ami valami jóról, örömről szólna.... nem tudom, de valahogy most azt az időszakot élem amikor lényegesen semmi jó nem történik...
Nem tagadom azért az elmúlt időszakba voltak olyan napjaim amikor teljesen jó kedvem volt... pl a szülinapom, amikor beszélgetek kedves ismerőseimmel akik mindig mosolyt csalnak az arcomra, az öröm hírek, amiknek én is nagyon örülök, ott van az Krisztikém, Ági és a Tomi is akikkel olyan sokat beszélek és mindig feltudják dobni a kedvem. Köszönhetem, hogy ők vannak nekem a többiek mellet :)
Most be is fejezem az írásom, mert a munkám senki nem csinálja meg helyettem, és lassan a vendégem is itt lesz..
