Az utolsó bejegyzés vele kapcsolatba

Ez lesz az utolsó bejegyzésem amit vele kapcsolatba írok.....

Tegnap este nagy meglepetésre felhívott telefonon,hogy még egyszer boldog névnapot kívánjon...
egy kicsit furcsálltam is...
Nehéz leírni a gondolataimat és az érzéseimet... de fura... hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy nincs, de akkor is ha azt mondanám, hogy még nagyon sok van....
Azért jól eset hallani a hangját és beszélni vele, annak ellenére, hogy az elején megint civakodtunk...
Tudod mi a fura, most szívem szerint ott állnék előtte és jól összevesznék vele....egyszerűen ezt érzem... csak ez már felesleges.... felesleges elmondani neki a véleményem, érzéseim és meglátásaimat, mert tudom, hogy ő is makacs mint én és nem fogadná meg, pedig csak jót akarok... volt már rá példa, hogy egy volt kapcsolat végén elmondtam minden a férfinak ( 34 éves) és utána elgondolkodott rajta és rájött, hogy igazam volt, és most azt látom, hogy már menyasszonya van és gyereket várnak....

Valahogy az utóbbi 1-2 hónapba kezdtem belenyugodni és elfogadni a dolgokat...

Visszatérve a telefonra.... jó volt hallani a hangját, mert azért legbelül, még szükségem van rá, mert  ő is tudja, hogy sok minden köt össze minket....
Egy valami egy kicsit bánt... nem mondom, nincs lelkiismeret furdalásom, de volt amit soha nem akartam elmondani neki...egy azért mert az mondta pótlék, akkor meg tök feleslegesnek éreztem azt, hogy elmondjam és csináljam a feszkót...
Legközelebb biztos megkérdi, hogy miért nem mondtam el előbb.... nem tudom, vagyis tudom.... ha elmondom akkor este, sokat nem változtattam volna a dolgon.... de akkor még nem igen vettem komolyan az üzenetet... a másodiknál elakartam mondani, de nem vette fel a telefont.... szerintem ezt már tudod,...
Hogy ezzel kapcsolatba miért nincs lelkiismeret furdalásom.... mert azt mondta, hogy tudja, hogy milyen... így azért megnyugodtam.... ( de akkor miért van vele.... bár ez az ő dolga, de egy biztos én akkor inkább egyedül maradnék, ha tudom milyen a másik.... még akkor is ha hiányzik a testi vágy..... mert nem tagadom, nekem is  hiányzik és már rég megtehettem volna, hogy legyek valakivel, de nem....)

Néha már felteszem magamba a kérdést.... lehet, hogy velem is ezt csinálta....én is pótlék volta....és sajna van is egy érzésem, hogy kit pótolhattam, mert sokszor beszélt róla, hogy vele mennyit sétáltak a kutyákkal, mennyi golflabdát szedtek és még a peca is.....
És az, hogy végre bennem megtalálta az igazit, meg a tervezgetés, aggódások irántam az csak álca volt?.... nem tudhatom.... ezt  is csak ő tudja, ő érzi....
Az biztos, az én érzéseim felé őszinték és mélyek voltak .... mindig gondoltam rá... akárhányszor mentem mindig próbáltam valami kis aprósággal kifejezni, hogy mennyire fontos, és mindent teljes szívből, boldogan csináltam meg neki,meg segítettem az anyukájának, nem azért, hogy elkényeztessem,vagy megfelelési, kényszer vágy miatt,  hanem csak azért mert fontos volt nekem, és valahol csak így tudtam kifejezni iránta az érzéseim....minden alkalommal reggelente vagy mikor délután, mikor édesen aludt és zenget a ház a horkolásától :) az anyukájával nagyon sokat beszéltem, és mesélt nekem.... akkor jöttem rá igazán, hogy sok közös dolog van bennünk ..... jó már az elején is tudtuk, hogy mindkettőnknek azonosak az érdeklődési körei, hobbik, de ő egy valamit nem tudott rólam sőt még senki se meséltem róla... a múlt.... gyerekkor... én is átmentem azon amin ő, csak az enyém nem végződött olyan rosszul mint az övé... a család egybe maradt.... tulajdonképpen ezért is van az, hogy kerülöm a veszekedéseket....

Az utóbbi időbe viszont sokat gondolkodtam azon is, hogy írok neki... megkérem, hogy hozza vissza a cuccaimat, de soha nem  mertem és merek írni neki.... próbáltam őt kerülni, meg nagyon nem is voltam fent facen, hogy óvja magam.... tegnap mondta, hogy visszahozza....
Pár hónappal ezelőtt ekkor már sírtam, de most nem ( azt hiszem az elmúlt idő erősebbé tett) ... nem mondom, hogy nem fáj, mert valahol mindkettőnknek nagyon fáj, és rossz lesz újra egymást látni.... talán azért is nem akarta ő se és én is eddig, hogy visszahozza....és félek attól, hogy ha újra meglátom őt, megérzem az illatát, újra előjönnek az mélyen elfojtott, eltemetett érzések, emlékek....

De tényleg így lesz a legjobb neki is meg nekem is....
Így hozta az élet.... nagyon szép volt, mert az elején lángolt köztünk a szerelem (legalábbis az én részemről és még most is pislákol a tűz), és ő se tudott meglenni nélkülem.... de minden megváltozott az ő részéről...
Úgyhogy az élet megy tovább.... nem lehet, tudni, hogy mit hoz a jövő, milyen próbáknak tesz ki minket ....
Remélem, hogy neki is minden rendbe fog jönni, megoldódik minden problémája és olyan lesz mint régen volt, mikor megismertem.... ezt azért mondom, mert mióta gyűltek a felhők a feje fölött egyre jobban kezdet megváltozni, olyanná amilyenné soha se akart válni... de ez az én észrevételem,mert tudom,és érzem, hogy legbelül az a régi ember még mindig ott van..... és lehet, hogy az élet úgy akarja, akkor mi még együtt leszünk, mert érzem és ő is tudja, hogy valami mélyen összeköt bennünket, mintha kiegészítenénk egymást....

 És tudod, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. És igen nagyon fájdalmas dolog ez. Mert úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete és a te szereteted visszavezeti hozzád!!!!!