Ma kaptam egy nagyon régi és kedves ismerősömtől egy szép kis üzenetet...
Az előzménye végül is egy beszélgetés volt, ahol meghallgattam és tanácsot adtam neki.... a témája lényegtelen...
Az üzenetbe meg az állt, hogy nagyon szépen köszöni a múltkori beszélgetést és a tanácsot... annyira örül neki, hogy az én a tanácsomat fogadta el, mert tényleg úgy lett... én teljesen más ember vagyok mint a többi ismerősei.... csupa szív és lélek, aki egy kis beszélgetéssel az embert feltudja dobni és mosolyt csalni mindenki lelkébe és mindenkibe a jót megmutatni....ott segítek ahol tud, még akkor is ha a másik fél nem érdemli meg..... de aki igazán ismer az tudja, hogy egy igazi kincs vagyok .... :)
Tömören ez a lényege, de a végére írt még egy mondatott, ezt idézem: " Drága Andikám,végre úgy szeretnélek már gyűrűvel az ujjadon boldognak látni, olyan jó ember vagy, nagyon megérdemelnéd már.Egy biztos én nagyon drukkolok.Puszillak"
Nagyon erre nem tudtam mit reagálni.... nem tagadom, nagyon sok kedves ismerősöm ezt mondja....már múlthét pénteken a fodrászom is azzal jött, hogy összehoz az ismerősével.... de ezt mindig kerülöm....
Végül is a reakcióm csak annyi volt: Hogy igen szeretném végre én is megtalálni az igazit, akkor is ha már egyszer közel voltam hozzá, mert úgy éreztem, hogy megtaláltam... de most egy ideig nem keresem, mert minél görcsösebben próbálom megtalálni annál nehezebben lelek rá ....
Bízom benne, hogy egyszer eljön az én időm is.... de egyszerűen csak boldog akarok lenni, aki tényleg elfogad úgy ahogy vagyok.... aki számára különleges vagyok a többi csajtól.... aki elfogja a jó és rossz tulajdonságaimmal, mert én se vagyok tökéletes.... ha kell bevágom a durcit, ha kell megmakacsolom magam.... igen néha határozatlan vagyok és kell, hogy valaki erőt adjon...van, hogy nem mondom ki azt ami bánt (tudom ezen változtatnom kell) de azért teszem, mert kerülöm a veszekedést ( elég sokat átéltem már, amik szintúgy nyomot hagytak bennem), mert lehet, hogy tévedek a dolgokkal..... és nem tagadom érzékeny és lelkis vagyok, de ettől vagyok ÉN magam amiért azok aki ismernek szeretnek....
És hogy miért mondom, hogy különleges vagyok.... nem azért hogy fényezzem magam, de szerintem kevés olyan csaj van aki nem féltené a manikűrjét, műkörmét vagy leesne a kisujjáról a gyűrű attól amiket én megcsinálok.... felsorolhatnám ezeket a dolgokat, de felesleges... emlékszem régen ez az ismerős akitől az üzenetet kaptam, viccesen megjegyezte, hogy Andi te véletlenül nem fiúnak készültél?...Hát sajnos nem, lehet, hogy könnyebb lenne az életem, de ízig-vérig nő vagyok :) aki szeret néha dögösen kinézni és akkor csodálkozik,mint pl. ma este mikor jött haza, hogy a megállóba a buszra várva az autóból rádudálnak, kitörik a pasik feje, és még egy apuka is megnéz, mikor a kocsiba mögötte ül a kisgyereke...
Szóval olyan ember szeretnék magam mellé aki megért, támogat, akivel lehet tervezni és együtt küzdeni , belelát a hallgatásaim mögé és nem csak a lelkem simogatja meg, hanem a testem is.....
