Egy picit még máig alapjáraton rossz a hangulatom, ráadásul pont egy éve voltunk együtt a Tomiék esküvőjén, és pont fél éve, hogy reggel láttam őt utoljára...
Ahogy visszaemlékszem, nagyon rossz volt az a reggelem... az előző esti kiborulásom, aminek az .... emlékszem..... reggel ahogy felkeltem megcsináltam mindent, levittem a cuccokat elmosogattam, rendet raktam, a Kirus közbe bejött leült és nézet szomorkás szemmel.... mintha ő is érezte volna azt amit én akkor.... akkor átöleltem és elsírtam magam és mondtam neki, hogy vigyázzon helyettem is az ő makacs önfejű gazdájára...
Igen jól éreztem... akkor láttam őt utoljára....
Gyűlölnöm, utálnom kellene őt tiszta szívemből, de nem megy.... Pláne, hogy most is a hatodik érzékem azt súgja, hogy ma is nála van.... nem tudom elég hülyén hangzik, sőt ezt nem is lehet megmagyarázni, de így délután 3-4 körül jött ez az érzés és remeg a gyomrom
De mégis valami legbelül azt mondja, és tudom is mert ismerem, hogy őt is nagyon maga alatt van.... valami szinten ragaszkodik hozzám, valami bonyolult dolog zajlik le benne, de most ő neki is az életére, a gondokra kell koncentrálnia.....
Most nekem is sok időre van szükségem és a saját életemre kell koncentrálnom... aztán lehet, hogy egy kis idő után sikerül valaki felé megnyílnom, de valahol mégis azt érzem, hogy a mi útjaink újra összefognak forrni, mert nekünk közös jövőnk van.....a francba, csak ez a rohadt fogam ne fájna ennyire,hogy szinte már a fülemre is átsugárzik a fájdalom, amitől nem tudok aludni.... holnap reggel nem úszom meg a fogászatot, aztán vethetem bele magam a munkába mert ahogy néztem a szervezéssel nagyon le lettünk maradva...
