Egyre többet aggódóm az apum miatt... tegnap már nagyon fájt a lába.... bár nem mondja, de láttam rajta és a járásán is....
Hazahoztam egy elég drága gépet és azzal kezelgetem mikor itthon van... reménykedem abba, hogy sikerül javítani az állapotán....már azon is gondolkodtam, hogy ha ez a gép tényleg segít neki akkor veszek egy használtat a spórolt pénzemből...de így is majdnem 600 rugó....de ez az ami nem érdekel, hanem az, hogy apum rendbe jöjjön..... félek nagyon félek....
Próbálok erős lenni,és a külvilág felé azt mutatni, sőt ha megkérdik akkor mindent letagadok és azt mondom, hogy jól vagyok.... de ez nem igaz.... senki nem tudja, hogy miket élek át.... pedig néha jól esne valakivel ezt megbeszélni, akik közel állnak hozzám, de az egyik 3 méterrel a felhők felett van és nem akarom elrontani a hangulatát, a másiknak is sok baja van,a harmadik már le is szarja a fejem, a negyediknek meg már el se akarom mondani, mert ha már tudta, hogy a szülinapja volt és még írni se tudott, akkor már nem is érdekli....
"Bús felhők fölött az ég
Bár eső rejti, de mindig kék
Azt súgja nem lesz gond
Folyton csak ennyit mond"
