Jól esik, hogy ezen a napon ilyen sok embernek eszébe jutottam és írtak kedves, mosolyt csalós üzenetet,posztot... volt ami feldobta így az estém az egész heti 9 órás munka után (egy üzenetet leszámítva,na jó az jólesett, hogy aznap ő volt az első aki írt, ugyan is ahogy hazaért éjszaka a munkából egyből írt, meg az ő által adott becenevemen szólított, amit senki se ismer :) ... csak azt az egy mondatott ne írta volna,mert rohadtul fájt és fogalma sincs, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem, olyan szinten,hogy már nem tudok senkibe se megbízni, mindenkit elűzök magtól... de mit számít ez neki....nem baj, hogy a születésnapom van, de azért rúgjon belém még egy picikét, hogy még jobban szenvedjek,annak ellenére, hogy tudja, hogy nincs senkim.... de nem fogok már leállni vele vitatkozni, és kinyitni a szemét....)
De más is benne van a pakliba, ahogy nemrég megfogalmazta.... fogalmam sincs, hogy mi kavarog a fejébe, lehet, hogy féltékeny az új ismerőseimre, de semmi ők csak barátok.... vagy mikor nem veszem fel a telefon írja a féltékeny üzenetet, " bocsánat, hogy megzavartam valamit"....sokat érez még irántam, mert megmondta, hogy én vagyok az a lány akivel eltudná képzelni az életét, csak kiakarja magát élni, és a mostani csaj csak pótlék neki, mert ismeri és tudja milyen.... igaz megérdemli a csaj, ha kihasználja, mert én a helyébe nem kezdtem volna ki olyan pasival akinek van párja.... a dolgai után az elmúlt jó pár hónapba elég sokszor beszélgettünk és elmesélte a problémáit..... persze meghallgatom és ahogy tudok próbálok neki segíteni,szavakkal tartani benne az erőt, b.ár nem érdemli meg...
Na mindegy, ezt csak ő tudj, mint azt én, hogy a következő hónapokba össze kell szednem magam .....
Az utóbbi 2 hétbe elég ramatyul vagyok és a doki se tudja megmondani mi a baj, mert minden lelet jó,bár a cukrom egy kicsit az alsó határon van ... valószínűleg ez az oka a fáradékonyságnak és a szédüléseknek.... így kis ideig eltiltott az esti futástól... de ez volt amibe mostanában menekülni tudtam, hogy a fejem kiszellőztessem...
Na jó de a mai nap nem a panasz napja :)
Szóval:
Mikor hazaértem itthon várt egy szép vörös rózsacsokor és torta.... és ráadásul csináltak a bátyámmal egy kis videót a régi képeimből....megható és azt hiszem akik ismernek és végignézik rádöbbennek valamire.... egy biztos a meghatódástól fátyolos lett a szemem...
Visszatérve a virágra, aminek egyben örültem,mert ez a kedvenc virágom, de egyben fájt is.... a nap, (vagyis ami pont fél éve történt) és a rózsa is előhozott emlékeket amiket próbálok mélyen elzárni a szívembe a tudtomra jutott titokkal....
Na de pozitívan nézem a dolgokat és holnaptól új nap, új lehetőségek kezdődnek....
Viszont most már megyek fekszem le mert holnap frissnek kell lennem az interjún... :) :)
