Azt érzem,hogy minden féleképpen beszélnem kell vele.... szeretném elmondani neki, hogy valójában mi volt az oka az utolsó napon a kiborulásomnak.... de lehet, hogy inkább el kéne felejtenem azokat a mondatokat, jobb ha nem tudom.... most is szombaton a beszélgetés során elértem azt amitől mindig rettegtem... megbántottam.... mert nem tudtam már magam türtőztetni.... tudom milyen egy skorpió, meg már ismerem.... megbántottam és nagyon haragtartó, plusz még egy-két dolog ami jellemző rá ... ezért nem is ír és nem mer a szemembe nézni....
Az a baj, hogy túl nagy a szívem, és mással sokkal többet törődöm mint magammal.... pedig a szervezetemre kellene most koncentrálnom, mert valami nagyon nincs rendbe velem mostanában....
Az viszont biztos, hogy tegnap mikor a tükör elé álltam, azt láttam, hogy most kurva jól nézek ki, ahogy lefogytam, a hajamat levágattam rövidebbre,új ruha..... csak a szemeim nem ragyognak....
Nem tudom mi lesz,de az biztos egy jó ideig nem akarok új kapcsolatot, a szívembe örökre itt fog maradni az emlékeivel, őt soha nem fogom elfelejteni.... remélem én is hagytam nála egy darabot magamból, és ha maga alatt van, akkor csak üljön le, gyújtsa meg az illatgyertyám és emlékezzen a közös pillanatokra, a nevetésekre, hülyéskedésekre,az órákig tartó "skype" beszélgetésekre, és a kezdetekre,mikor mindig majdnem lekéstem a vonatot...
gondolkozzon el és értékelje át magában a dolgokat, hogy neki mi a fontos, mi az amit igazán számít.... és a legfontosabb az igazság, mert tudom,hogy elég sokszor hazudik nekem, amit megérzek bár nem mondom el neki....és ez még jobban fáj....
