Nem tudom mi tévő legyek....
Nehéz szavakba önteni amik a fejembe kavarognak....
Néha azt érzem, hogy jobb ha elengedem őt.... de itt belül valami nem engedi....
Lehet,
hogy én rontottam el mindent.... tényleg hagynom kellett volna, hogy
féltékeny legyen és küzdjön.... de nem akartam, mert magamból kiindulva
tudom, hogy rossz érzés.... és ezt mindig is kerülni akartam... pedig
mesélhettem volna neki, hogy hányszor bókolnak és flörtölgetnek velem a
rendelőbe, volt aki még a telefonszámomat is elakarta kérni... vagy
kapcsolatunk során az egyik volt párom néha-néha megtalált sms-be és
facen is, hogy hülye volt, hogy elengedett, megváltozott, ha akkor nem
enged el akkor már rég egy boldog pár lennénk, de elküldtem őt a jó büdös francba
mikor leminősítette a mostani kapcsolatomat, mikor nem tud semmiről.....
nem győztem törölni az írásait... és ezek után, ha egy kicsit
gondolkodik rájön, hogy miért voltam mindig a plafonom amikor őt
emlegette, csak nem akartam neki elmondani....
Most
meg a kolesz vezetője meg az asszisztense, össze akarnak hozni egy
sráccal.... nem tartom jó ötletnek.... Az az igazság,hogy már volt
amikor összefutottam a sráccal és nem mondom, hogy nem jó pasi, mert
az, pláne, hogy az utóbbi időben rengeteget edz és diétázik és
megszabadult egy jó pár kilótól... de én másra vágyom...egy bizonyos
személy lelkére, testére, azokra a szempárokra, arra a mosolyra, arra a
berögzült mozdulatra, hogy birizgálja a haját, és még sorolhatnám, hogy
mire vágyom.....
Lassan itt van 20-a a születésnapja.... ismét takonypóc leszek hozzá
képest :) ...... reménykedtem abba, hogy talán addigra minden rendbe
jön, mert már elterveztem, hogy lepem meg.... pedig tudja, hogy akartam
neki egy meglepi tortát, mert anno látta egy oldalon, hogy egy képhez
odaírtam, hogy "megvan a meglepi torta",bár tavaly se akarta, hogy csináljak neki, mert nem szereti... már az
ajándékát is kitaláltam... tudom, hogy már nagyon régóta szeretne egy
olyat mert folyamatosan nézegettük.... és most úgy gondoltam, hogy
megkapja tőlem....
De sajnos ezek csak tervek, meg nem is fogadná el..... túlságosan ismerem....
"Jártam százszor mindentől távol
Lenn a legmélyén csak gyűltek a fellegek
Nem tudtam nem lehet feladnom még
Hisz vár annyi minden vár
Mit sosem láttam tán mi mást ígér
Egy hang itt legbelül egy hang
Azt súgja bennem van, van remény"
