Hogy miért?
Talán azért, hogy kiírjam magamból a gondolatokat amik a fejembe, lelkembe, szívembe kavarognak.
Rossz, érzés, hogy akivel ezeket le kellene ülnöm megbeszélni, nem tudom.......
Fáj az, hogy akitől azt várnád, hogy melletted álljon, meghallgasson hisz annyi mindent mesélnél neki, megosztanád vele az örömöket, bajaidat, problémákat, de ő erre nem kíváncsi :(
Soha se kértem, és nem is vágytam nagy dolgokra, csak egy valamire, hogy szeressenek és megbecsüljenek.
Emlékszem egyszer megkérdezte, hogy miért szeretem, miért ragaszkodom hozzá, hisz bunkó, ronda ... ?
Nehéz megfogalmazni a választ, de valahogy így hangzana, hogy idők során megismertem, hogy milyen belül, milyen nagy szíve van, és mennyi fájdalom lakozik benne amit leplez...
Megfogott a kedvességével,törődésével. Úgy éreztem, hogy benne megtaláltam a lelkem másik felét, akivel azonos az érdeklődési köreink... , érték rendűnk.....
Meg az ember ha igazán szeret valakit akkor elfogadja a rossz tulajdonságait, és mindent megtesz azért, hogy ami megromlott azt helyrehozza, kijatvitsa.....
Lehet, hogy más erre azt válaszolná,hogy a szemébe, öltözködéséébe, mosolyába szeretett bele. Tudom azért ez is számít, de az idő múlásával ezek mind változnak, de ami legbelül van az nem, az örök..... Úgyhogy nekem úgy ahogy van fontos az egész személy,lénye.
Az viszont fontos, hogy ha ő "pillangó" akar lenni akkor hagynom kell....
Sokszor mi nők hibásak vagyunk, hogy nem mondjuk ki a dolgokat, a vágyainkat és a fájdalmainkat. Talán azért mert ismerjük a másik felet és tudjuk, hogy mi lesz a reakciója, vagy talán annyira fontos nekünk, hogy nem akarjuk megbántani?
Egy biztos, mi nők is vágyunk, szeretettre, törődésre, apró meglepetésekre, romantikázásra gyertyafénybe vagy elég egy apró kis üzenet, hogy érezzük fontosak vagyunk.
Néha a lelkünknek is jól esne egy apró szó, hogy köszönöm és bármilyen nehéz is, és úgy érzi, hogy nincs alapja, de mondja ki hogy bocsánat.....
Sokszor feszültek vagyunk, tele vagyunk gondolatokkal,bajokkal.... Nem mondom, hogy az ellenkező nemnek nincsenek ilyenek, de ők valahogy kitudják kapcsolni az agyukat, de mi nők nem....
Ezért is kellene a másik fél megértés, segítsége abba, hogy kikapcsoljunk, ellazuljunk, fellélegezzünk és akkor semmi probléma nem lenne a kapcsolatba, otthon és a hálószobába...... Egyszerűen csak küzdjünk a közös jövőért, élesszük újra a vágyat, mondjuk ki a bajainkat, problémáinkat,amiből lehet, hogy egy kis veszekedés lenne, de az nem baj, mert mindenki tudja, hogy utána jó egymásnak esni :P
Minden megoldható csak akarni kell, és nem máshol keresni a megoldást és vigasztalást......
Még valami.... Nekünk,nőknek soha sincs önbizalmunk, tisztelet a kínvételek. Soha se vagyunk magunkkal megelégedve, ha így lenne akkor pl. a modellek stb.. miért plasztikáztatják magukat?
Utóbbi pár hétbe rájöttem, hogy már nem érdekel más véleménye,de azért a dicséretek és az hogy az utcán megnéznek jól esik a lelkünknek. de a lényeg, hogy én fogadjam el magamat, és magamnak tetszek...
Ui.:Soha se szerettem, és azzal lehet a legjobban a lelkembe gyalogolni (amit persze a másik fél is tud) hogy olyan dolgokat mond amikkel fájdalmat okoz nekem. A legrosszabb, hogy nincs is alapja...
A másik meg az, hogy tartsák tiszteletbe a múltam, az a múlt és ne emlegessék fel, pláne úgy, hogy nem tudják, hogy mennyire nehéz és fájdalmas volt.... Azt már lezártam, vége, tovább léptem,és csak a jövőre koncentrálok és a boldogságra, tervekre, álmokra. Én is tiszteletbe tartom mások múltját, nem emlegetem fel, még poénból se, pláne, hogy tudom, hogy fájt neki és sokat szenvedett...
De viszont a fülembe itt csengenek a szavai ami miatt gyűlölöm és tudom, hogy ezek tovább fogják mélyíteni a problémám .... mik voltak azok.... te egy frigid vagy.... úgy fekszünk egymás mellett mint két fatörzs....tornáz...
A következő két zeneszám az utóbbi pár hét hangulati állapotomhoz illik, amik tele vannak kérdéssel, vágyakkal......
"Tudom, több mi bennünk volt, lehet fel se fogtam még
hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém
tudom, több mi bennünk volt, csak a szívem robban szét
hisz ami nélküled van nem vigasztal, nem hoz lázba rég
Megöl a fékevesztett harc, különös álmok törnek rám
nem is a magányom tart sakkban, inkább a fájó távolság
megint a fékevesztett harc, gyötör sok könnybe fulladt vágy
én, aki az életet úgy falta, mára csak a válaszokra vár"
