Egy pár napja gondolkodom azon,hogy újra folytatlak... muszáj kiírnom a dolgokat..... csak azt nem értem, hogy hova tűntek az előző írásaim?.... igaz már lassan egy éve nem írtam neked, azért mert nem volt időm.... hétköznap munka és minden hétvégén meg utaztam át a páromhoz....
hát igen és ő miatta jutottam arra, hogy újra folytatlak,egyszerűen kényszert érzek arra, hogy kiírjam magamból....
Nem tudom, de van egy rossz érzésem, azt hiszem hétfő reggel láttam őt utoljára és még el se köszönt.... nem is kaptam puszit...
Hülye voltam, hogy vasárnap nem mondtam el neki az igazat, hogy miért borultam ki.... de féltem valamitől.... féltem, hogy igaz...
Az igazság az, hogy vasárnap este elkezdte takarítani a fürdőt és én gépeztem.... egyszer észrevettem, hogy van egy "egyéb" bejövő üzenetem a facen, de nem ismerőstől.... vigyázzak mert elfogom veszíteni az Atim....
Azt hittem, hogy vicc,így ki is töröltem... nem akartam tudomást venni róla.... de azért tovább járt az agyam.... és a régi üzenetek amiket a váltott az unokatesójával beugrottak, hogy ott is Dórit emlegettek, hogy elhívta őt biciklizni, de nincs kedve és lepasszolja az unokatesójának...meg kibeszélték és cikizték.. meg az sms amibe Dóri név szerepelt... egy üzenet szerint már meg is csalt és majdnem lebukott....meg még egy-két dolog is beugrott...
Nem tudtam mit csináljak, de nagyon magam alá kerültem, és ezt látta rajtam.... igen elsírtam magam, de az okot nem mondtam el neki....Este mikor lefeküdtünk, tudta, hogy vele akarok lenni, de nem .... ....viszont a bor egy kicsit a fejembe szált és elszakadt a cérna, még jobban elkezdtem sírni és a fejéhez vágtam, hogy megcsal és azért nem akar velem lenni.... de most már egyre jobban tartok attól, hogy ez igaz, és hazudta, hogy nem...
Hétfő reggel, mikor elment nem is igen köszönt el.... félek, hogy akkor láttam őt utoljára....
Reggel felkeltem lezuhanyoztam... megcsináltam a szokásos dolgokat.... levittem az előző napi dolgokat a konyhába és elmosogattam mindent, rendet raktam, fönt a szobába is megcsináltam az ágyat, összepakoltam a szétdobált ruháit.
Mikor eljöttem a Kirus nagyon nézet a szemeivel, mintha érezte volna rajtam, hogy nagyon magam alatt vagyok... jó erősen átöleltem és mondtam neki, hogy ha többé nem találkoznánk akkor nagyon vigyázzon a gazdájára helyettem, arra az emberre aki mindennél fontosabb nekem....
Félek, hogy ez az érzés most igaz... nem akarom őt elveszíteni...
Tegnap este is mikor beszéltünk telefonon nagyon fura volt.... alig beszélt és mai sms-re amit küldtem neki nem is válaszolt....
Nem tudom mi tévő legyek.... beszéljek vele.... elmondjam neki az üzenetet vagy se....?
Nem tudom,mi a legjobb megoldás!!!!! De valami mélyen azt súgja, hogy ezt ne említsem meg neki... nem tudom miért....talán félek, hogy ha igaz akkor végleg elveszítem őt... viszont fontos nekem, így joga lenne tudni róla.... azt hiszem még ezt a titkot egy ideig magamba tartom....
Tudom, hogy hibát követtem el akkor mikor beleolvastam az
üzeneteibe.... soha nem tettem ilyet, de mikor ott volt a telefonja és
azon állandóan be volt jelentkezve..... pedig bíztam benne, de voltak
fúra jelek.... igaz, hogy majdnem lebuktam, hogy belenéztem, mert ép
akkor jött fel, ugyanis lent volt a füvet nyírni.... így kénytelen
voltam azt hazudni neki, hogy a telefonjából a permetezős repülőgépről
készült felvételt akarom átküldeni a telefonomra....
Bánom már nagyon.... akkor nem járt volna az agyam az üzeneten és nem is vágtam volna a fejéhez...
De ha nem most akkor lehet, hogy jövőhéten derült volna ki.... nem tudom...
azt hiszem most jobb lesz ha várok egy pár napot. hagyom őt és írok neki.... szerintem le kéne ülnünk ezt megbeszélni.... biztos neki is vannak félelmei, és azt hiszem nekem is őszintének kellene lennem hozzá.... az őszinteség alatt a részemről a múltam elmesélése és így talán megérti a dolgokat, és segít a gát feloldásában, mert az egyedül nekem nem megy....
