Bő egy hónapja, hogy újra írtam.... azóta sok minden történt.... nem tudom, hogy erről mesélhetek-e neked...
akkor mondtam neked , hogy valaki újra elég sűrűn valami okból eszembe jut vagy álomba látom ....
tulajdonképpen rá másfél hétre letisztázódott bennem minden, hogy az miért történt...
Számomra máig fontos az a személy és most a poklok poklát éli-élte át.... nem mondhatok el még neked se mindent amit elmesélt, sőt semmit... szóval nem szeretnék belemenni abba, hogy ő miért került padlóra.... csak annyit mondhatok, hogy nagyon szar érzés volt tudni, hogy mennyire szarul van.... és ő abba a tudatba van, hogy annak idején én átkoztam el, hogy érezze át azt amin én átmentem.... de nem tettem ilyet, mert ő a számomra mindig is fontos ember volt, van és lesz......és soha senkinek nem kívánnék rosszat, pedig hidd el van egy-két ember akinek azt kívánnám, hogy a poklok poklát élje meg és szenvedjen eleget....
tulajdonképpen azzal kezdte a beszélgetést, hogy bánja,hogy elengedett, visszaakarja szerezni a bizalmam, hogy újra legyünk együtt.... aztán tényleg nagyon sokat beszéltünk... éjszakákba nyúlóan több órákat... nagyon sok mindent elmondtuk egymásnak.... számomra fúra, hogy most olyan dolgokról beszéltem neki amiket soha senkinek nem mondtam el és még neki se mikor együtt voltunk (bár bevallom most se voltam hozzá őszinte mert az elmúlt évből fakadó álmokról és jóslatról nem beszélhettem neki) és ő is olyan dolgokat osztott meg velem amit mással nem....
sajnos igen nem tagadom.... újra előjöttek az iránta elfojtott érzéseim.... ő az az ember az életembe, aki bármit tehet, bármekkora fájdalmat okozott vagy fog nekem okozni mindig is fontos marad a számomra és mindig is itt marad a szívembe akit mindig is ugyan úgy tudok szeretni.....
na de.... múlt hétvégén mondta, hogy menjek át, de én nemet mondtam..... csak azért mert tudom, ha átmegyek nem fogok tudni magamnak megálljt parancsolni, és ez nem vezetne jóra.... neki most időre van szüksége, hogy magába helyre tegye a dolgokat és a másik, hogy megbékéljen magával, mert azért nem tud egyedül lenni, mert nem fogadja el magát.... ha valaki elfogadja és szereti önmagát, akkor rájön arra, hogy nem kell neki mástól függenie, nem fog felesleges kapcsolatokba menni.... igen itt jön képbe valaki más akiről mesélt... vagyis nem mesélt, mert valahol megéreztem és előbb elmondtam, hogy kivel találkozott.... a lényeget akkor mondta el.... azt hitte, hogy ő legalább kifogja őt rángatni a gödörből.... de pofon lett...
csak tudod az igazság az, hogy ez a csaj miatt írok neked ma...
sajna ezt is megérzem mint azt amikor először találkozott vele..és amikor elmondta a telefonba, hogy karambolozott onnantól kezdve tudtam, hogy nem fogja feladni.... tulajdonképpen a keddi írásából levettem már.... meg hogy már nagyon nem ír, nem hív..... csak a ma reggeli szíves puszit nem tudom hova tenni...
na szóval ha jól érzem összejött a csajjal....még nem biztos, de sajna sejtem....
csak tudod mi borít ki igazán.... ha tényleg így van, akkor nem voltam más mint egy kibaszott szennyesláda, akit jó felhívni az éjjel és kipanaszkodni magam,akinek sírhat, mit se törődve, hogy az a másik min megy keresztül...
és valahol itt jön képbe az, hogy ő mennyire is önző.... tudom tisztába volt vele, hogy fáj nekem a dolgok és még mindig szeretem és így persze, hogy ennyi idő után is szóba álok vele.... csak azt nem veszi észre, hogy ennek oka van, hogy velem osztja meg és én is őszintén elmondom neki a dolgokat ( erre később visszatérek).... de sajnos most jön neki még egy próbatétel, ha tényleg együtt lesznek.... de én hiába mondanám el neki, nem hinne nekem úgy mint anno mikor figyelmeztettem a D miatt..... viszont ha belegondol ő 2 hete kimondta, hogy miért lenne vele, és nem beszélve a bosszú vágyáról...bárcsak ne lenne igazam.... kurvára nem kívánom azt hogy újra én legyek a szemetes ládája és nem is akarom őt látni szenvedni..... de viszont valamiért engedem, mert valahol szükségünk van egymásra és tudom, és ő is tudja, hogy én vagyok az aki igazán megérti és mellette van mindenbe....
szóval visszatérés.... emlékszel a régi jóslatra.... azt hiszem ez volt a második fájó próbatételem.... mikor tudatosul benned, hogy tényleg ő az igazi a múltadból akiért mindent megtennél, fáj így látnod,szíved szakad meg és a szíved mást mond, de te az eszedre hallgatsz és nemet mondasz..... szóval tudjak nemet mondani....
azt,hogy a jóslat másik fele igaz lesz-e azt nem tudom..... addig még van bő 3 hónapom.... az biztos, hogy az elmúlt időbe sokat változtunk mind a ketten.... akkor 2,5 éve az volt az élet rendje, hogy szétváljunk, hogy máshol tanuljuk, okoljunk, hogy aztán újra együtt legyünk és ami anno hiányzott azt az elmúlt időből okulva megszereztük és másként nézzünk egymásra....hisz némely közmondás és valakik is azt valja, hogy a káposzta jó fölmelegítve.... nem tudom...de azt hiszem most még a következő időszakba neki is valamiből okulnia kell....
de azt tudom,hogy a köztünk lévő dolog az én részemről nem remény teljesen más megfogalmazhatatlan érzés amit ő is sejt mert eljátszott a gondolttal, csak mindkettőnk részéről van félelem, mert mind a ketten a régi dolgokat látjuk....
