5 nap elteltével újra itt.... és egy ideig megint nem fogok írni... talán majd május 30-án mikor elmondom, hogy sikerült a vizsgám.... remélem úgy lesz, mert az utóbbi időbe megint nem igen tudtam leülni tanulni.... valahogy mindig más kötött le :( és emellett túlhajtom magam
sokat gondolkodtam azon, hogy írjak vagy sem.... hogy ezt elmondjam vagy sem...
szóval az utolsó vagyis a vasárnapi érzésem beigazolódott.... de tudod valahol nem bánom, de fáj.... hogy miért.... mert most ezt adta a sors... nekem azt hogy nézzem magam és tudjak nemet mondani, mert ha nem mondtam volna nemet akkor jött volna a fájdalom... hogy miért..... ha netalántán mégis úgy döntött volna, hogy most próbáljuk újra meg, mert megváltoztunk, akkor nem ment volna mert benne most még más él és leginkább az egyedülléttől fél és a bosszú hajtja ( és ezt tudja, mert megmondta, hogy bosszút fog állni, és ahogy a Dóri kirakta hogy kapcsolatba van gyorsan neki is vissza kellett vágni, igaz a csaj rakta ki, de ez egy kicsit fúrcsállom... és tudod ezzel nem neki okoz fájdalmat hanem másnak, meg majd azzal mikor hamarosan minden rokona az ismerőse lesz ) ..... egyenlőre jobb így... .de valami miatt tudom legbelül, hogy valamikor még a mi útjaink kereszteződni fognak, csak nem most van itt az ideje... és különben is csak júniusba fog lejárni az egy év :P
viszont azt a csajt kurvára nem értem.... 2 hete ő adta a pofont most meg ő posztól és váltja a kapcsolati státuszt.... nem értem ezeket..... vagy lehet,hogy már nekem más a felfogásom, gondolkodási menetem, vagy így akarja magát bebiztosítani ... de ha tudom hogy az a srác már több évig volt együtt valakivel és most nagyon padlón van mert mert a bnőjét elakarta jegyezni Valentin-napon és másnap rajtakapja egy másik pasival .... akkor jó megpróbálom vele, de egyből nem fogom posztolni..... tudod vicces de én csak az Atival voltam kapcsolati státuszba, de azt is ő vette fel és után se Balut se a Kareszt nem vettem fel addig míg nem voltam benne biztos, hogy tényleg ő az igazi párom, mert tényleg egyik se volt az....
az a baj,hogy nagyon ismerem az Atit (úgy ahogy ő engem) és már tudom előre minden lépését és ebből a hibáit.. lehet, hogy most a csaj felé egy úgymond rajongást érez, de ez sajna mind átmeneti, mert így akar felejteni és az egyedül léttől menekülni, és erre egy pár hét után ráfog jönni..és fúra, de megint egy olyan csaj aki szőke és kék szemű és duci volt......lehet, hogy csak véletlen... szóval az anyuval sokat beszéltem róla az elmúlt pár évben és érdekes mindig megmondtam, hogy mi lesz... szinte tudtam, mikor eladták a házat, hogy ki hova fog költözni... tudtam, hogy az anyjának nem lesz a kedvence a csaj... tudtam, hogy ő soha se fog neki segíteni és mindig az lesz a vágya hogy menjenek valahova , mert olyan helyről jött ahol minden a segge alá lett téve és még sorolhatnám...
és valahol meg a mostani csajjal azt érzem, hogy az A nem fogja tudni magához közel engedni, mert ő tagadja de még mást szeret, mert ha nem szeretné akkor nem akarna ennyire bosszút állni (ezért is mondtam most nemet, pedig annyira szerettem volna újra látni őt, újra megpróbálni, újrakezdeni, de tudom, hogy neki egy kis időre van szüksége), de ha netalántán mégis együtt maradnának akkor jönnek majd próbalémák: a hétvégék mikor a csaj versenyen lesz, az, hogy magához köti, és majd mindent közzétesz amit csinálnak vagy ahol lesznek, amit Ata utál csak most kihasználja a bosszú miatt, az összeköltözés, utazás, hitel, másik rezsi, megfelelési vágy ,kutya/ák, mert mindig az lesz a csajnak az első helyen, és még sorolhatnám.... valahogy nem érzem azt, hogy egy szinten lennének...
meg nem értem, hogy tegnap reggel látta az üzenetem akkor este miért lett újra abba az időpontba olvasott? ....inkább nem gondolkodom.... és hagyom élni, hogy tanuljon az újabb hibáiból...
ebből a szempontból lehet, hogy nekem csak rövidebb kapcsolataim voltak, de sokkal hamarabb átestem ezeken a hibákon és sokkal gyorsabban tudtam belőlük tanulni, okulni és változni.....
de tudod mit ne váljon ez valóra, ne így legyen... ne legyen igazam....nehéz kimondani, de ha az élet úgy akarja és a jóslat se igaz, akkor legyenek együtt, és lehet, hogy okolni fogom magam, hogy miért nem léptem ( de most az okom megvan rá) .. legyen végre boldog mert fontos nekem és csak azt akarom hogy ő boldog legyen (ha én nem adhatom meg neki) és elfogadják úgy ahogy van a hülyeségeivel, a makacsságával, önzetlenségével, nyersségével, irányítás mániájával, hogy mindig neki legyen igaza (tudom ez mind olyan tulajdonsága ami rossz és sokan nem fogadnak el, de emellett rengeteg jó tulajdonságai vannak amit kevesen vesznek észre), de nekem mégis így fontos az az ember, mert én így szerettem őt és még még mindig szeretem, mert ha nem akkor nem így viselkedtem volna vele....ez a kurva nagy igazság ebbe a kibaszott elcseszet világba....
csak néha jobban szeretném ha én is így látnám a dolgaim és akkor minden másként történt volna....
ui.: annyira hülye vagyok.... arra gondoltam, hogy mi lenne ha máj. 30-án vizsga után írnék, hogy talizzunk és beszélgessünk ..... bár az igazi ok, hogy elújságoljam neki, hogy sikerült a vizsgám.... á mindegy hagyjuk az egészet.... úgyse fogok neki írni, mert nem fogok semmibe belerondítani és lehet, hogy az nap az én kedvemért nem is venne ki szabit és nem is szeretne látni, meg aztán lehet hogy megbukok.... ... tudom egy nagy barom vagyok, hogy ezek után is ilyen fordul meg a fejembe. ....
