2018. március 13., kedd
Rohadtul kemény és egyben pokol az élet.... Folyamatos küzdelem.... azt hiszed hogy minden kezd rendbe jönni ( összeszedtem magam, boldog vagyok egyedül, részvényekbe befektetés elindítva) persze idézőjelben mert a mama ápolás a zsörtölődé továbbra is leszívja az erőt mire este ágyba kerülök.... de most félek idegeskedek tegnap este óta az apa miatt.... itt várakozok az idegsebészeten....... közben folyamatosan csöng a céges telo.... mindjárt kidobom az ablakon.... plafonon vagyok és rohadtuk egyedül... pokoli hiányt érzek és fájdalmat amit tetéz egy ember terhessége....
