Tudom, nem mindig könnyű ezt elhinned. Főleg akkor, amikor újabb és újabb külső megerősítést kapsz arról, hogy túl sokat akarsz. Amikor azt magyarázzák neked, hogy maradj a seggeden, mert a vágyaidnak nincsen létjogosultsága. Amikor már a földön fekszel, de azért beléd rúgnak még párat, vagy amikor a saját párod, családtagod, barátod vagy munkatársad kérdőjelezi meg nap mint nap az emberi értékeidet.
Tudom, hogy ilyenkor mit érzel. Azt, hogy talán nem is érdemled meg. Talán nem érdemled meg, hogy legyenek saját vágyaid, nem érdemled meg, hogy megvalósítsd az álmaid, de még azt sem érdemled meg, hogy legalább egy picit jobbá váljon az életed. Picit tartalmasabbá. Picit boldogabbá. Picit élhetőbbé. Mert talán igazuk van azoknak, akik szerint csak ennyi jár neked. Ennyi, ami most van.
Az egyik legszörnyűbb látvány, az a beletörődés üressége egy olyan ember szemében, akiből valaha sugárzott a lelkesedés, a jövőbe vetett hit és az életenergia. Szörnyű végignézni egy lélek lassú halálát. Ha ez a lélek egy fiatal testhez tartozik, akkor még szörnyűbb.
Sokan feladják. Sokan beletörődnek, hogy nem érdemelnek többet az élettől. Sem az otthonukban, sem a munkájukban, sem a személyes céljaikban, sem a párkapcsolatukban. Ennyi jutott, kész, jobb, ha végleg feladják. És sokan tényleg így is tesznek.
Mindezt azért, mert nem tanultak meg hinni önmagukban, és nincsen senki az életükben, aki igazán hinne bennük. Vagy talán van, de a több évtized óta őrizgeti a gondolataiban és nem képes újra beengedni az életébe. Erre mindenki csak önmaga képes – mások csak segíteni tudnak benne.
Ahogy abban is sokat segítettek egyesek, hogy az önpusztító, félelmekre épülő, saját vágyaidat és álmaidat elnyomó szellemi táptalajod kialakult az agyadban. Mert valójában ez csak ott van, sehol máshol. Ebből táplálkozol, mert elhitted, hogy csak ebből táplálkozhatsz. Elhitted, hogy nem érdemelsz többet, és elfogadtad ezt így, ahogy van. Látszólag. Mert valójában távolról sem fogadtad el, egyszerűen csak beletörődtél.
Azonban bármilyen furcsán is hangzik, ezek az emberek tényleg nagyon hasznos segítséget adtak neked. Megmutatták, hol vagy gyenge. Megtanították, hogy ha igazán fontos célért küzdesz, akkor szinte biztos, hogy kemény ellenállásba fogsz ütközni. Lehetőséget adtak arra, hogy felismerd: az emberi kapcsolataid minősége valójában kizárólag rajtad múlik. Igen, kizárólag rajtad, mert ha Te mindent megteszel azért, hogy javuljon a kapcsolatod, akkor vagy tényleg lesz pozitív változás, vagy ha a másik fél ebben nem partner, akkor a saját lelki békéd érdekében érdemes korlátoznod, szükség esetén pedig akár teljesen meg is szakítanod a kapcsolatot. Ami nem épít, hanem rombol, azt nem érdemes teherként magaddal hurcolnod.
Ezt persze eleinte nagyon nehéz a gyakorlatba átültetni. Főleg akkor, ha erős érzelmi szál köt ahhoz az emberhez, aki rombolja az önbecsülésedet. Azonban bármilyen régóta is vagy ebben az önkorlátozó áldozatszerepben, ki tudsz lépni belőle, ha két dolgot megértesz. Az egyik az, hogy miért hitették el veled, hogy nem érdemelsz többet, a másik pedig az, hogy Te miért hitted el ezt nekik.
Szerintem viszont megérdemled. Megérdemled, hogy ne legyél beteg, hanem testileg-lelkileg egészségesen éld az életed. Megérdemled, hogy sikereket érj el a munkádban, és ennek megkapd a megfelelő ellenértékét – legyen szó akár elismerésről, akár pénzről, akár újabb lehetőségekről. Megérdemled, hogy megvalósítsd az álmaidat, megérdemled, hogy meg tudd venni azt, amire szükséged van, megérdemled, hogy ne kelljen aggódnod a holnap miatt. Megérdemled, hogy ne maradj benne egy mérgező kapcsolatban, és megérdemled azt is, hogy csak olyanok maradjanak az életedben, akik megbecsülnek Téged.
Soha ne húzd össze magadat kisebbre, mint amekkora vagy. Megérdemled, hogy megvalósítsd az álmaidat.
