Így a harmincon túl úgy érzem,hogy "megöregedtem", és nem tudom, hogy hol vannak az elmúlt éveim, boldog akarok lenni végre......
boldogságot akarok, nagy érzelmeket, éjszakai sétákat és csókokat az esőben, eszeveszett szerelmet és lángolást, mert igazán soha nem is voltam boldog, de egyszer, de annak is vége lett....
igazából még nem éreztem azt, hogy valaki igazán engem szeret, hogy ha együtt van velem és reggel mikor rám néz és azt mondaná, hogy: egész életembe rád vártam, hol voltál eddig?....
Nem tudom milyen mikor valaki lát engem és érez. Magához szorít és könny szökik a szemébe , attól, hogy rám talált, létezem és soha se akar elengedni....hogy észreveszi azt, milyen csodálatos ékszer vagyok, egy kincs, akit biztonságba tart a kezeibe.. és én is ezt akarom érzetetni valaki iránt....
izgatottan akarom várni az sms-ét vagy a facebook üzenetét....
Azt szeretném, ha valakit boldoggá tudnék tenni... ha valakivel együtt tudnánk fejlődni tovább közösen, egymással, nevetésekkel, vitatkozásokkal, élménygyűjtésekkel....
olyan jó lenne érzeni azt, hogy valaki számára értékes vagyok és képes arra, hogy megmaradjon mellettem....
Fiatal éveim elmentek önsajnálatra, arra, hogy magamat kerestem, dolgoztam és tanultam, tanulok és persze féltem....
Féltem randizni,féltem megnyílni,félek kapcsolatba kezdeményezni, mert félek a visszautasítástól, most is be vagyok gubózva, elbújok, mert ez biztonságos mert így senki se bánthat.....mindig félek a fájdalomtól, a pofára eséstől,hogy valaki előtt levetkőzöm és azt mondja úristen, de gáz ahogy kinézel.... mert azt a -30 kg megviselte a bőröm ( sajna volt már rá példa)... de el kell fogadnom magam, így nézek ki és vannak nálam csúnyábbak és szebbek is...de nincs még egy olyan ember mint én, nincs még egy különleges Szösszy....
annyi rosszat megtapasztaltam már, annyi kudarcot és fájdalmat, hogy elég volt, ki szeretném nyitni magam a boldogság felé....igenis tessék engem halálosan szeretni, mert én is ezt tudom viszonozni...
képes vagyok dolgozni magamon és a másikon is ....harcolok, küzdök és most is azon vagyok, hogy fejlődjek, mert nem várom el azt, hogy az ölembe pottyanjon valami....
néha esténkét kimegyek az udvarra és kiülök.... nézem a csillagokat és elképzelem, hogy valaki hamarosan itt lesz mellettem ... vagy mikor reggel felkelek és a párnámon érzem majd annak az ember illatát aki mellett boldog vagyok....és mostanában egyre jobban azt érzem, hogy ne adjam fel, mert már közel van és hamarosan eljön akiben meglelem ezt a boldogságot...
