Nem nagyon akartam írni, de mégis is itt vagyok....
Nem tudom, hogy hol kezdjem...
nem meséltem neked valakiről, de az az igazság nem is igen akartam róla írni... és tulajdonképpen nem is tudom, hogy most miért mesélem el neked...
említettem,hogy valakit megismertem.... fúra, de ahogy kiderül a gimibe fölöttem járt.. egyáltalán nem emlékeztünk egymásra...
egyáltalán nem volt az estem, de valahogy megkedveltem és talán megszerettem.... nem tudom azt mondani, hogy tiszta szívemből szerettem, mert gondoskodott róla,hogy nem úgy legyen.... valahol egy picikét fáj, hogy vége, de azt kell mondanom annyira nem viselt meg..... állítólag nem látta velem a közös jövőt... hét ha ő jósnak hiszi magát, akkor na bummm... ebből a kapcsolatból csak egy dolog amit köszönhetek neki...azt, hogy megtanította nekem, hogy hogy kapcsoljam ki az agyam és hogy lazuljak el.... de viszont tőle is elég sok sérelmet kaptam... igen a súlyomra, vagyis, hogy feszesítsek.... na ez az egyik dolog, ami nekem máig nagyon a régi énemből.... és soha se tudom megérteni,hogy ha én valakivel együtt vagyok és szeretek, akkor miért akarja átalakítani... én se mondom másnak, hogy hagyja el a hülye szokásait, vagy vegyen már normális ruhát,, vagy ezt nem jól csinálja mert úgy kell stb....
amúgy meg nagyon elzárkózott gyerek volt... más világba élt.... be se mutatott a szüleinek.... mikor hozzánk jött alig beszélt ( apum, meg is jegyezte,hogy elég bőbeszédű,így nem is igen szimpi neki és egyedül csak az Atit szerette,meg azzal össz is illettünk...megjegyzem ő ilyet nem szokott mondani ).. karácsonykor rá se tudtam venni, hogy állítsunk fát... szóval így utólag nagyon zavaros és fúra volt az egész....
mindegy volt megint egy barom az életembe akinél megint sikerült pofára esnem, igaz ez nem igen fájt...
de tudod mi keserít el.... ma holnap 30 leszek.... néha elgondolkodom azon,hogy mi céllal vagyok ezen a világon... mindenkinek csak adok és adok, de mit kapok cserébe... mindig csak fájdalmat.... mikor lehetek végre boldog... mikor találom meg végre azt az embert akivel boldog lehetek.... nem vágyom sokra, csak hogy végre valaki megértsen, legyen ki miatt felkelni és új napot kezdeni, legyen kivel megtudom osztani örömeimet, bánataimat, akivel közöl célért tudunk küzdeni, alapoktól felépíteni mindent közös erővel.... akinek többet ér egy közös séta vagy kirándulás, horgászat velem, mint egy buli... akihez hozzátudok bújni.... és aki elfogad engem úgy ahogy vagyok....
Most zárom a soraimat és egy hosszú időre búcsúzom tőled....
Egy Szösz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
