Azon gondolkodtam mostanában az álmok után, hogy jól tettem, hogy egy pár hónapja elmondtam neki a Dóris ügyet....
mindig arra lukadok ki, hogy igen mert a dolgok ellenére csak jót akarok neki.... tudom nem hisz nekem, meg nem akar róla tudomást venni.... de ismerem és tudom azért mert ez számára menekülés, mert fél...
sajna jók a megérzéseim és az ember kiismerése már ránézésre és ahogy cselekszik..... most hiába magyaráznám el neki, hogy azaz ember aki így tönkre tesz egy kapcsolatot, így megszerez egy pasit akkor attól az embertől mit vár.... azt hiszi hogy vele ezt nem fogja megtenni.... hidd el de, majd mikor az egyik napról a másikra szépen kilép és átveri .... meg a másik ahogy már mondtam neked....ő nem az a csaj aki mindig ott lesz segíteni fog neki.... mindent lefog szarni nagyba.... de ezt hiába akarom megértetni vele, úgy se hinne nekem, csak akkor ha pár hónap múlva megtapasztalja......
Tudod lassan egy év után is mennyire fáj minden.... mennyire szar érzés arra gondolni, hogy azóta vele van, hogy már biztos oda is költözött.... abba az ágyba az én helyemen fekszik és mást ölel és más alszik hozzábújva....a szívem szorul össze...
és mégis ezek dolgok után is az az egészben a legrosszabb, hogy még mindig nagyon szeretem és tudom, hogy ő az igazi, csak vele lehetek boldog.... bármikor a történtek ellenére meg tudok neki bocsájtani... és legbelül érzem, hogy a mi útjaink még kereszteződni fognak.... csak kérdés, hogy mikor.... 1 hét, 1 hónap, 1 év vagy évek múlva, de mi akkor is újra együtt leszünk, és ezt ő is érzi legbelül, csak fél bevallani.....
