Ha jól rémlik lassan már két hete, hogy nem írtam.... nem azért mert nincs miről mesélnem, hanem egyszerűen valahogy nem vett a lélek rá, hogy most bekapcsoljam a gépem és írjak....
Most megpróbálom összefoglalni gyors,nagy léptekbe az elmúlt napokat....
Kezdem egy kis sérüléssel....
Az írásom másnapján mint mindig megint kertészkedtem,míg nem jött a zuhi....
Gondoltam levágom a tujafa alsó ágit, hogy érje a nap a zöldségeket... persze létráról... mikor másztam le sikeresen ráléptem a virágoskert köré rakott köre, ami kifordult és nekiestem a fának... mit ne mondjak a kezemről a bőrt elég szépen lejött több helyen is... most már szépen begyógyult, de egy kicsit még látszik a nyoma. Tőlem mostanában megszokás, hogy mindig tele vagyok sérüléssel... minden héten sikerül beszereznem egyet, hisz én vagyok a sete-suta szöszi ... sőt néha azt nézem, hogy már megint honnan szereztem lila foltot a lábamra :S
Múlt hétvégén végre sikerült elmenni a mamához a temetőbe.... 10-én volt egy éve, hogy már nincs közöttünk... nagyon repül az idő.... nagyon rossz , pláne, hogy azt veszem észre, hogy a család egyre jobban széthúz.... eddig az uncsitesommal is sokat beszéltem, de mostanában alig tudok valamit róla.... volt a névnapja, így felhívtam, de nem vette fel, az sms-re pedig egyből válaszolt.... írtam neki valamelyik nap, h-h vannak....az üzenetet megnézte, de válaszolni nem válaszolt....
Nem tudom, de ha nekem volt barátom attól a többieket, vagyis a rokonaimat nem szarta le.... na nem bosszankodom.... lehet, hogy van valami más magyarázata....
Héten az utolsó 2-3 alig tudtam elaludni... péntek este ráadásul csillaghullás volt, így kimentem hátha látok... igaz esély nem volt rá, mert állítólag éjfél környékén lehetett látni...
Utoljára azt hiszem tavaly júliusba láttam a volt barátomnál, de azt is véletlenül...
Azon gondolkodtam, hogy ha látnék mit kívánnék.... lenne egy-két vágyam, de most azokat nem érzem annyira erősnek.... viszont egy valami jutott az eszembe amit viszont tiszta szívemből kívánnék, de azt se magamnak, hanem egy olyan embernek akinek soha nem akarnék rosszat ,még azok után is ezt mondom mikor nagyon nagy fájdalmat okozott nekem, olyan szinten, hogy senkit nem engedek magamhoz közel, mert már nem tudok bízni a másik félbe....
Szeretném ha sikerülne eladniuk a házat és egy másikat venniük.... egyenesbe jöjjön és legyen vele minden rendbe... teljesüljön az álmai és vágyai (pl egy saját jól menő vállalkozás) ...
Tudom ha ezt más hallaná elküldenének a francba, csak egy valaki nem... az aki megért... a boszim.... ha felhozom, mondom neki, hogy mi lehet az illetővel, akkor mindig azt mondja, hogy hívjam fel, beszéljek vele... mindig is mondta, mikor már zűrök voltak köztünk, hogy menjek át és üljek le vele beszélni.... de nem tettem, mert már sejtettem a jelekből.... így minden hagytam és elfogadtam a dolgokat.... és mivel fontos volt nekem, így az eszemre hallattam és nem a szívemre.... elengedtem testileg, de legbelül még mindig itt van....
Na mát megint róla írok, pedig megfogadtam, hogy nem írok neked már többet róla..... jó beszélni róla, valahogy már csak a szépekre és a jó dolgokra emlékszem... a fájdalmakat, üzeneteket mélyen eltemettem.....
A lényeg, hogy az utóbbi pár hétbe visszatért a régi énem és ezt mindenki észrevette rajtam :)
Jaj gyorsan elmesélem aztán lépek, mert átkel mennem a mamához, míg nem ér ide a vihar :S
A héten mikor jöttem haza a metróval, akkor beszállt egy hapi (kb 35 lehetett)... egyszer azt vettem észre, hogy az ajtónál áll és nagyon néz.... odamentem az ajtóhoz, mert lassan leszálltam... de akkor se fordult meg nézet tovább, úgy hogy majdnem kiesett a szeme.... rohadtul zavart, így megkérdeztem, hogy van valami fúra rajtam amit ennyire néz.... erre a válasza.... igen az, hogy maga olyan szép és csinos.....
Ilyen se volt még.... eddig csak kocsikból megnéztek, dudáltak illetve integettek....
De nem tagadom... igen is "kurva" jó nő vagyok :) :) :) aki végre elfogadta magát olyannak amilyen, hisz ezért az állapotért is sokat küzdött.....
Mikor itthon elmeséltem jót nevettünk...
Tudom ez már más téma, de azért egy picikét az előző storyhoz is kapcsolódik ....
Az hogy a Boszi miért félt ennyire.... sokan nem értik meg, de ha egyszer lesz egy lányuk, akik a szemük fénye és Pesten laknának akkor megértenék.... lehet, hogy ehhez elkéne mesélnem 2 kis történetet, de most nincs kedvem talán máskor.....
