Ez vagyok én.... Nem tehetek róla, az idő, a érintéseinek hiánya, hogy nem tudom mi van vele,mit csinál, hogy hogy van, az álmok mikor vele álmodok és reggel izzok a vágytól.... kiborultam... kitört belőlem a háborgó mélység, amit mindig elfolytok.... hogy miért fojtom el? Magam se tudom... talán azért mert tudom, hogy hibát követtem el amikor beleolvastam az üzeneteibe, nem akarok felesleges feszültséget, nem akartam hisztizni.... csak azt, hogy megint magamnak okoztam fájdalmat és álmatlan éjszakákat....és ami még jobban fáj,hogy akkor szeptemberbe kapott üzenet, hogy miszerint megszerzi tőlem, még fogalmam sincs, hogy igaz vagy sem, de rákérdezni meg máig nem merek....
Tudom hülye vagyok, hogy nem kerestem, de a tudat, hogy ő már nem érez úgy irántam.... így azt láttam a legjobbnak, ha nem keresem, nem írok neki .... pedig szívem szerint akartam vele beszélni....
de nem akartam, hogy tudja, hogy én még mindig várok rá, és várni is fogok, .... még téged is azért rejtettelek el mindenki elől, mert még jó múltkorába elárulta, hogy olvas, és azt nem akarom...nem akarom, hogy azt érezze, hogy rá erőltetem az érzéseimet, és nem foglalkozom azzal, hogy ő mit érez,mit szeretne... mert igen is figyelek rá, érdekel, hogy mi van vele és próbálok odafigyelni az érzéseire, próbálok olvasni a sorai között, de így a távolból és ennyi idő eltelte után egyre nehezebb....
Amit viszont nem tud, hogy néha írtam neki üzeneteket.... bár sejtettem, hogy ezeket nem fogja elolvasni, mert oda már nem lép be..... sajnos a szeptemberi, októberi és novemberi üzeneteim elvesztek, mert nekem azt jelezte vissza, hogy a kézbesítés sikertelen, és már én se tudom visszanézni
Na mindegy elrontottam mindent a féltékenykedésemmel, meg azzal, hogy nagyon fontos volt nekem.... pedig reménykedtem benne,és még most is reménykedem abba, hogy talán így év vége felé minden rendbe jön ( annak ellenére amiket most mondtam neki)... talán újra együtt lehettünk a boldogság ünnepén és szilveszterkor. Pedig már elképzeltem azt is, hogy pont éjfélkor mikor megkel tenni a fogadalmat, akkor meglepem azzal, hogy elmondom neki, hogy leteszem a cigit az egészségem, de leginkább ő miatta.... hogy talán még oda tudom adni neki a képletes szülinapi ajándékát, amit nagy nehezen kitaláltam másodszorra.... egy Thai masszást.... mindig mondta, hogy mennyire szeretné kipróbálni.... így arra jutottam, hogy ezzel lepem meg....
Nem értem magam.... pedig annyira ismerem ...tudom mire vágyik.... mindig tudom a reakcióját..... ismerem a hülyeségeit... ismerem minden porcikáját, gondolatát... és mégis olyat feltételeztem amit legbelül tudtam, hogy nem igaz..... és mégis a fejéhez vágtam...
Viszont, ott van a félelem továbbra is.... annak ellenére, hogy hiányzik, szeretem és szenvedek, már nem akarom erőltetni a dolgot, nekem most már az számít, hogy ő legyen boldog,akár mennyire is fog fájni.... tegye helyre magába a dolgokat, hogy mi az ami igazán fontos, és mi azok az elvárások amikről letud mondani a cél érdekébe..... szeretném, ha megpróbálná újra a sulit, mert annyira boldog volt mikor elkezdte, és bízzon magába ne adja fel, legalább az én kedvemért.... próbálja megvalósítani az álmait,mert ha látom, hogy boldog akkor én is az leszek, és ha látom az arcán a mosolyt attól én is erősebb leszek...és még valamit elmondok.... azt hiszi, hogy nem jó pasi, pedig az, nagyon is az ....
De akkor is fáj a badoos dolog.... nem fogom megérteni soha.... lehet,hogy azért mert nő vagyok, és ez a pasiknak természetes, hogy kapcsolatba mással beszélgetnék, mert ahogy láttam az egyik ismerősöm is fent van, akinek ráadásul nemrég volt az esküvője....
Miért érzek fájdalmat? Miért van az, hogy ilyenkor már rég fogtam magam 180 fokos fordulatot vettem és mentem tovább,pláne ennyi idő eltelte után?
Azt tudom, hogy továbbra is írok neki üzeneteket, amikről nem tud, és a fényképe továbbra is itt marad az ágyam mellett, továbbra is fantáziálok vele elalvás előtt, és reménykedem....
